Két minneapolisi barát, Dan Murphy és Karl Mueller 1981 nyarán elhatározta, hogy indít egy rock bandát. A középiskola alatt Murphy gitáron játszott és Mueller épp megtanult basszus gitáron játszani, de szükségük volt még egy dobosra is. Mueller közös barátokon keresztül ismerte Dave Pirnert, aki dobos volt, ezért őt kérdezte meg. A bandát hárman alapították meg Loud Fast Rules néven. Garázsban, partikon játszottak és végül helyi klubbokban és bárokban is felléptek, mint pl. a First Avenue.

Dan és Karl, rájöttek arra, hogy Dave jobb gitáros és énekes, mint dobos. Ezért dobosként lépett be a bandába Pat Morley.

A nyolcvanas években igen elismertek voltak a rádiókban.

1984 januárjában az együttes Soul Asylumra változtatta a nevét.

Első albumuk a Say What You Will(1984).

1986-ben elnyerték a legjobb garázsbanda díjat.(http://www.youtube.com/watch?v=DMB_27JIIDE)

Később, az album létrehozása után Pat Morley elhagyta a bandát és Grant Young vette át a helyét. A következő kilenc évben az együttes fellépett számtalan Egyesült Államoki klubban és beutazták Nyugat-Európát.

Élő show-ként volt egy kis sikerük, viszont az album eladásaik következetesen alacsonyak voltak. A Soul Asylum a végső előállításuk előtt a Twin/Tone alatt készített három további albumot Clam Dip& Other Delights cím alatt(1988).

1990-ben a sikertelen albumukat, a Soul Asylum and the Horse They Rode In On-t adták ki.

Később a Soul Asylum majdnem felbomlott. A tagok megfontolták a céljukat a bandáért. Ezidőben Pirner és Murphy akusztikai dalokhoz írtak szövegeket és zenét, és beutazták a Midwest klubszínhelyet (?) Murphy és Pirfinkle név alatt.

Miután közel egy évtizedig gyártották kitartóan a demóanyagokat, végre felfigyeltek rájuk a kiadók. 1992-es Runaway Train című daluk aztán egy csapásra ismertté tette őket világszerte. Persze az is közrejátszott ebben, hogy a nóta klipje az elveszett gyermekek felkutatására alakult szervezet hivatalos kisfilmje lett. Idehaza a Csellengők című műsor főcímeként láthattuk ezt a legtöbbször. Mindennek köszönhetően a kislemezt követő albumuk, a Grave Dancers Union nem sokkal megjelenése után multiplatina minősítést ért el, és egészen az amerikai lista 11. helyéig kapaszkodott fel. Még Clinton elnök is elismerően szólt róluk cserében azért, hogy részt vettek választási kampányában.

1994-legjobb rockzene díj (Runaway Train).

Nem sokkal ezután Young elhagyta a bandát, akitől Sterling Campbell vette át a dobverőket.

Több, mint két év múlva adták ki következő albumukat: Let Your Dim light Shine(1995). Az album egy nagy közönség által jól megkapott volt. 6. helyezést ért el a toplistán. A ”Misery” daluk a Top 20-ban is benne volt.

1998-ban a Candy From A Stranger jelent meg. Az album után Sterling Cambell elindult, hogy független zenét játszon. Akkor Ian Mussingtont dobosként bérelték.

2002-ben Dave kiadta szóló albumát.

Karl Mueller 2004 óta harcolt a rákkal. Mueller betegsége októberben gyógyulni látszott, ekkor adtak jótékonysági koncertet szerte Amerikában.

A The Silver Lining 2006. július 11-én jelent meg. Korábban még úgy volt, hogy márciusban jelentetik meg a lemezt, de az utómunkálatok elhúzódtak. A felvételek Steve Hodge (Janet Jackson, Sting, Usher) és John Fields producerek irányításával készültek Minneapolisban. Dan Murphy elmondta, hogy amikor dalokat hallja mindig Karl-ra gondol, aki még betegen is mindent megtett, hogy befejezhessék a nagylemezt.

A Soul Asylumot vendégzenészek is segítették, akik között ott volt Michael Bland (Prince, Dixie Chicks, Sons Of Almighty) és Tommy Stinson (ex-Replacements), aki a Bus Named Desire és az Oxygen című dalokban gitározik és négy számban énekel is.